Kezdőlap

Tótkomlós

Iskolai élet
Hírek
Szakkörök
TÁMOP
Bemutatkozás
Iskolatörténet
Óvoda
Alapítvány
Pályázatok
O našej škole
Leendő elsősöknek
Harmónia
Tantestület
Diákjaink
Rendezvényeink

Terembérlés

Eredményeink
Sportélet
Iskolai dokumentumok
Diákoldalak
Hasznos linkek
Diákönkormányzat
Žiacke stránky
Képek iskolánk életéről
Galéria
Délutáni elfoglaltságok
 

   Tótkomlós                     Slovenský Komlóš

Szlovák Néprajzi Múzeum

Evangélikus templom

Rózsa fürdő

Komló Szálló

Városháza

Szent István-szobor

Letelepedési emlékmű

Kápolna Nagykopáncson

            

Tótkomlós a Dél-Alföldön élő szlovák nemzetiség legtöbb hagyományát megőrző kisvárosa.
A város neve a hajdan erre bőven előforduló vadkomlóból, valamint a szlovákok népies elnevezéséből, a tótból származhat. Tótkomlóst többen is nevezték már a szlovák néprajzi gyűjtemények városának.

A település középkori elődje Szent László koráig vezethető vissza. A XV. században Hunyadi János birtoka volt, majd Mohács előtt a komlósiak birtokolták. A települést a török 1596-ban pusztította el.

A török világ utáni birtokosa, báró Rudnyánszky József 1746-ban népesítette be újra, aki a másik birtokán, Békésszentandráson már megtelepedett szlovák evangélikus lakosokat hívta át a komlósi pusztára. A jó mezőgazdasági adottságú Tótkomlós idővel mezővárosi szintre emelkedett, 1893-ban vasutat kapott.

A lakosság szlovák nyelvhasználata a kétnyelvűség mellett a XX. század első felében általános maradt. A szlovákság igen jelentős része 1946 után áttelepült Szlovákiába, ezzel egyidejűleg a község a Szlovákiából elüldözött magyarok ezreit fogadta be. Ma a tősgyökeres idősebbek kétnyelvűek, de szlováknak vallják magukat. A fiatalabbak inkább csak magyarul beszélnek, de őrzik a szlovák származástudatot.

A XVIII. század végén Tótkomlóson szolgált a tudós pap, a latin nyelven írt korai magyar irodalomtörténeti összefoglalás szerzője, Wallaszky Pál (Pavel Valasky).
A legutóbbi időkben az itt játszódó, nagy sikerű Jadviga párnája című, Závada Pál regénye nyomán készült film hívta fel az ország figyelmét Tótkomlósra.
 

Slovenský Komlóš
 

Jedno z najslovenskejších dolnozemských miest Slovenský Komlóš leží v juhozápadnom cípe Békešskej župy.
 Osada vznikla údajne na mieste, kde sa pestoval chmež už v období Arpádovcov. Prvý písomný údaj o obci pochádza z roku 1219. V listinách z rokov 1464-69 sa uvádza ako Komlóš. V dôsledku tureckého pustošenia roku 1596 osada zanikla.  Po roku 1740 sa stane majitežom barón Juraj Rudňánsky.
Roku 1746 sa slovenské osadnícke rodiny najprv sa v Szentandrási usadili,  zo Sv. Ondreja prisahovali  na komlóšsku pustatinu a osadu, ktorú tu založili, pomenovali Tótkomlós - Slovenský Komlóš.  Slovenskí osadníci položili pevné základy novej osady.

Mesto sa môže chváli viacerými pozoruhodnosami. Nad budovami sa hrdo týči neskoro baroková veža evanjelického kostola, ktorá sa stala symbolom mesta. Stavba kostola sa začala 6. júna 1792 a vysviacka bola 8. novembra 1795.
Druhým dominantným objektom je Hostinec Komló, postavený roku 1881 na Námestí hrdinov. Mestský dom bol postavený roku 1893 a stojí na mieste prvého obecného domu z roku 1817. Kaplnka v Nagykopáncsi na kraji mesta je postavená v románskom a neogotickom štýle a je vzácnou klenotnicou maďarskej architektúry z obdobia Arpádovcov.
Slovenský Komlóš patrí medzi mestá, ktoré si ctia a chránia dedičstvo svojich slovenských predkov.  Žiaci slovenskej základnej školy  od začiatku vynikali v oblasti divadelníctva a folklóru, najmä hudby, tanca a spevu.
Slovenský dom a múzeum žudového umenia vznikol ako prvý svojho druhu v Maďarsku. Postavený bol roku 1886 a je bohato zariadený dobovým nábytkom a predmetmi každodennej potreby.
Od roku 1942 je v Komlóši termálne kúpalisko Ruža, vhodné na liečenie pohybového ústrojenstva a reumatických chorôb.

Vývoj osady sa v rokoch 1946-1947 v dôsledku výmeny obyvatežstva na dlhé desaročia spomalil a ovplyvnil aj ďalší život jej obyvatežov.
Slovenský Komlóš získal 1. novembra 1993 štatút mesta.

        Ugrás a lap tetejére    Ugrás a kezdőlapra